Dudás Andrea, Dunaszentgyörgyi származású írónő negyedik kötetének bemutatóját tartották decemberben a faluház könyvtárában. A helyiség zsúfolásig megtelt érdeklődőkkel. A moderátor szerepét Kiss Ferencné pedagógus, könyvtáros vállalta.
Bevezetőjében ismertette Andrea eddig megjelent könyveinek tartalmát, lényegét. Az első kötet “Az álmaim nálad laknak” címmel jelent meg, az ebben szereplő írások között bárki találhat olyant, amely a saját életéről is szólhatna. A második könyvet, a “Tudsz-e szeretni” címűt lányainak ajánlja, a fotókat lányai, Dorina és Viktória, valamint sógora készítették.
– Az összejövetel célja, hogy megismerkedjünk a legújabb regénnyel, a “Hétköznapi zsarnokok”-kal, ami összefügg a 2011-ben kiadott, “Bocsáss meg“” című regénnyel. Stílusa gördülékeny, lebilincselő fejezetekkel találkozhatnak benne az olvasók; a természeti jelenségek, épületek, tájak szemléletes leírásával – mondta egyebek között Kiss Ferencné.
Kulcsárné Kiss Csilla részleteket is felolvasott az új könyvből, melybe az írónő érdekes, elgondolkodtató részeket sző, a befejezést pedig nyitva hagyja.
Ezt követően Dudás Andrea köszöntötte a megjelenteket. Legújabb könyvével kapcsolatban elmondta: sok ismerőse is arra számított, hogy ebben a kötetben majd férfiakat szidja – azonban ki kellett ábrándítania őket, hisz nem ez a fő mondanivalója.
Számtalan kérdés érkezett az írónő felé a közönség soraiból.
Az egyik arra vonatkozott, hogy a természeti képeket saját élményei alapján írja-e le? Mint mondta, azokat igen, de a történet, illetve a szereplők személyisége részben kitalált. Bárhol jár, és hall egy érdekes történetet, azt lejegyzi. A regényeknek nincs önéletrajzi vonatkozása. Éppen ezért nehéz azoknak olvasni, akik ismerik őt, mert abba a hibába esnek, hogy szereplőket próbálják beazonosítani – a volt férjet például az ő volt férjével, és így tovább – annak ellenére, hogy ez nem állja meg a helyét.
– Nagyon érzékeny ember vagyok, mindenen meg tudok hatódni, viszont az írás során ezt a sokszor hátrányosnak érzett tulajdonságomat tudom kamatoztatni, hisz beleélem magam azoknak a helyzetébe, akik elmesélnek valamit, és ezt be tudom építeni történeteimbe.
Legelső könyvének kézirata a mai napig a fiókban pihen, azt nem tartja annyira olvasmányosnak, szerethetőnek. A férje jónak tartotta, amit csinál, ahogy ír, az ő biztatására jelentette meg nyomtatásban az írásait. Azóta szinte minden évben új könyvvel jelentkezett, és már elkezdte az ötödiket is, melynek a címe “Gyermekkorod fogságában” lesz, arról szól majd, milyen személyiséggé válunk és hogyan bánunk a környezetünkkel. Az utolsó két könyve összefüggő, de önállóan is helytállóak. Igyekezett úgy írni, hogyne legyen átfedés a két kötet között, de, aki elolvassa a negyediket, az kíváncsi legyen a harmadikra is.
Ugyancsak olvasói érdeklődésre árulta el Andrea, hogy lektora Tamaskó Katalin, aki Szekszárdon magyartanár és egy természetgyógyász tanfolyamon ismerte őt meg. Az olvasószerkesztő pedig egy régi osztálytársa, akit azért választott szerkesztőnek, mert “ritka kukacos fajta“, beleköt abba is, amibe a nyelvész nem.
– Mennyire vagy benne a megye és az ország irodalmi életében? – hangzott egy újabb kérdés.
– Most kezdem magamat írónőnek tartani, elég későn, ha előbb így gondolkodtam volna, lehet sikeresebb lennék – véli Andrea. Hozzátette: az amatőr művészek klubjának volt tagja egy időben, egyébként nem tagja írószervezetnek, szövetségnek.
– Hogy áll össze a számvitel és az irodalom?
– Amikor elfáradok mint könyvelő, leszek író. De a beszámolási időszakban például nem tudok írni, mert akkor a számvitelre koncentrálok, de egyébként ez a levezetés. Mindenkinek van hobbija, van, aki maketteket épít, én könyvet írok. A munkám nagyon analitikus gondolkodásmódot igényel, a fantáziánkat nem nagyon élhetjük ki ebben, amikor leülök írni, akkor viszont mindent lehet. – Könyveiből általában 1000 darab jelenik meg, szponzorok támogatják, ez a mennyiség tőlük is függ. A harmadik kötetből 300 darab úgy elfogyott, hogy az ő kezében még nem volt a könyv. Jelenleg nagykereskedelemben, a dudasandrea.eu honlapon, a szüleinél Dunaszentgyörgyön, illetve Szekszárdon az Arany János utcában vásárolhatók meg kötetei.
– Kik szeretik a könyveidet?
– Két réteg: aki kíváncsi, és próbálja beazonosítani az én életemmel a történeteket, a másik csoportba azok tartoznak, akik például karácsonyi ajándékként kapták, aztán megvették valakinek újra meg újra… Elég nagy csoport ez, magam is meglepődtem rajta,hogy van rajongótáborom, akik rendszeresen veszik a könyveimet és érdeklődnek, hogy mikor jelenik meg a következő. Sőt, volt olyan telefonhívás, hogy az illető életét megmentette a könyv, mert már azon a szinten volt, hogy nem érdemes élni, és a könyvben olvasottak “helyrerakták“ a lelkét.
Az első könyvet 30-50 éves korig ajánlja az írónő, azoknak, akik éltek már meg bizonyos érzéseket és tudják azokat a helyükön kezelni. Rendszeresen tart egyébként magyar órákat középiskolákban és így kiderült számára, hogy akikről nem is gondolta: a 18-19 évesek is nagyon szeretik a könyvet.
A másik hármat mindenkinek ajánlja, hiszen a 18 és a 60 éves is találhat benne olyant, ami megfogja. A 18 éves azt mondja: jé, tényleg így kellett volna csinálnom, a hatvanas pedig, hogy: ugye megmondtam?
– A “Bocsáss meg” a kedvenc könyvem, mert ezt úgy tudom olvasni, mintha nem is én írtam volna, néha magam is meglepődök, hogy ezt én írtam… Erről gondoltam azt, erre mertem kimondani, hogy ez egy jó könyv.
A kedélyes, kötetlen beszélgetést vendéglátás, dedikálás és könyvvásár követte.